Falunkrol
Ipolyságtól északra, a történelmi Hont megye közepén, a mai Lévai járás keleti csücskében (a magyar-szlovák nyelvhatáron), a Korpona és a Litva (Csábrág) patak összefolyásánál, illetve ez utóbbi majd két kilométemyi hosszú kanyargós völgyben települ a vidék régi, gazdag történelmi múltú, hagyományőrző faluja, Palást község.
A falu neve először 11. Géza 1156. évi oklevelében bukkan fel PLAST alakban. Az okirat Martirius esztergomi érseknek az esztergomi káptalan részére tett oltár- és misealapítványát erősíti meg, s tíz Hont megyei községet sorol fel, melyek dézsmáját az érsek átengedte a káptalannak. Köztük szerepel Palást is.
Piacsek Lajos helytörténeti kutató említi, hogy a település neve a környék lakóitól származik, s azt fejezi ki, hogy a helység védettebb terepen van a szomszédos településekhez viszonyítva. A 145 méteres tengerszint feletti magasságban lévő falut minden oldalról 250-450 méteres hegyek koszorúzzák, s ezek úgy védik az itt lakókat a szelektől és a hófúvásoktól, mint a palást az emberi testet.
A falu történelmével foglalkozók általában említik azt a ma már fel nem lelhető okiratot, melyet a hagyomány szerint II. András állított ki 1217-ben Szentföldön az egyik ott harcoló Palásthynak, Borsnak, aki a királytól adományként megkapta a palásti birtokot.
Bármilyen alapja is volt mindennek, tény, hogy a község ősi fészke a Palásthyaknak, akik mintegy fél évezreden át birtokolták - másokkal egyetemben - Hont megye eme települését. Az is tény, hogy Palást a megyerendszer kialakulását követően királyi várbirtok volt, s mint ilyet II. András 1232-ben a zólyomi várnépek birtokához csatolta.
1281-ben a mai kastéllyal átellenben, a nagymagtár helyén, illetve annak környékén már állhatott a Palásthyak egyik ősének, Álmosnak nemesi kúriája is.
1281-től datálható a falu templomának léte, a XIII századi pápai tizedjegyzék szerint pedig jól jövedelmező plébániája volt a falunak.
A török időkben Palást határa az egyik legnagyobb mezei ütközet színtere volt. Alig egy hónappal Drégely veszése után, 1552. augusztus 10-én Ali budai basa tizenkétezer török katonája s a Teuffel Erazmus (Ördög Mátyás) vezette császáriak majdnem ugyanannyi embere ütközött itt meg.
A csata másnap a császáriak gyászos vereségével ért véget: több ezren elestek, köztük Sbardelatti (Diudics) Ágoston váci püspök. Részt vett az ütközetben a később híressé vált nagy törökverő, Thury György is. A csatának nemcsak a történeti irodalomban van nyoma, de Tinódi Lantos Sebestyén révén a szépirodalomba is bekerült Ördög Mátyás veszödelme címmel. Az ütközet egyik pontján pedig egy emléktáblával jelölt képoszlop áll (Török-kápolna).
A csata után Hont nagy része Palásttal együtt oszmán fennhatóság alá került. Az itteni nép szenvedéseiről több helyi monda is szerepel a népi emlékezetben, idézve például Koncz Ambrus községi bíró példamutató önfeláldozását (Újabban Varsányi Viola írt róla szép balladás éneket), vagy a falu népének elrejtőzését a Kőlyukban.
Palást fejlődése a XVIII.század elején ismét nagy lendületet vett. A templom közelében Palásthy Ferenc tábornok felépítette emeletes kastélyát, melyben ezidőtájt a vármegye is tartott közgyűlést.
Nem kerülték el Palástot a forradalmak, háborúk hullámai, akárcsak a gyakori ország - és közigazgatási határmódosítások sem. A középbirtokos Palásthy Géza Jellacic ellen harcolt 1848-ban. A szabadságharc költőjének, Petőfi Sándomak Selmecen diáktársa volt a palásti kézműves, Wissnyánszky Mátyás fia, a 15 éves András. Nedeczky Géza fiatalként indult a szabadságharcba, s főhadnagyként tért haza. De akadt paláti azok között a tisztek között is, akik a honti nemzetőrök kiképzésére jöttek vissza a megyébe. Az ugyancsak palásti Nedeczky Géza a szabadságharc alatt az Ipolysági járás albírája, Nedeczky Bertalan pedig esküdtje volt. 1861-ben a Hont Megyei Honvéd-Segély-Egyleti Bizottmányban Nedeczky Géza is dolgozott.
Az első világháború mintegy 62 palásti áldozatot követelt. 1938. november 9-én Palástra is bevonult a magyar hadsereg, s az új országhatár a falu kataszterében húzódott. Érdemes megjegyezni, hogy a fordulat ellenére 1939-ben már újra indították a szlovák iskolát. 1942-ben hősi emlékművet és országzászlót avattak. Sok áldozata volt a II. világháborúnak is Paláston. 44 katona esett el innen. Úgy látszik, nem volt még elég Paláston a sok kiontott élet miatti keserűségből: a "felszabadulás" újabb szenvedést hozott. A falu lakosainak egy részét nemzetiségükben alázták meg, amikor a templomban betiltották a magyar nyelvű istentiszteleteket, mikor bezárták a magyar iskolát, 122 családot pedig csehországi munkára jelöltek ki. Közülük vagy százat deportáltak is: embertelen módon, marhavagonokban szállították a cseh munkapiacokra, hogy rabszolgaként árulják őket. Ez a megfélemlítés még ma is érezteti hatását a lelkek mélyén.
A 2001-es népszámlálás adatai szerint Palástnak 1735 lakója van: magyarok száma 1201 (69, 22 %.)
